2023-as kisüzemi sörelőrejelzés

Idén úgy döntöttünk, hogy első blogposztunk keretében betekintünk a varázsgömbbe, és megvizsgáljuk, milyen iparági trendekre lehet számítani a 2023-as évben, legalábbis szerintünk! Általánosan elmondható, hogy az európai trendek főként az amerikai mintát követik, és ebben a témában is a legtöbb cikk az USA piacára fókuszál. Habár vannak átfedések, azonban a helyi viszonyok, a szomszédban dúló háború és a kontinensen található beszállítók gondjai miatt idén sok tekintetben eltérhetünk az „amerikai mintától”. Jöjjön is hát pontokba szedve, mit jósol a Fehér Nyúl az idei évre, kraft sör fronton!

1. A NEIPA és gyümölcsös savanyított sörök maradnak az élen.

Talán magától értetődő, hogy ez a népszerű vonal marad a kisüzemi piac élén. Egyfelől azért, mert ezek a típusok az alapvetően nem sörös körökben is népszerűek, hiszen lebontják a hétköznapi sörök köré felépült dogmát. Izgalmas kombinációi a klasszikus és a szokatlan  sörösszetevőknek, és megannyi innovatív technológiai lépésnek. Másrészt azért is, mert azon típusok közé tartoznak, amik esetében az importokkal szembeni árelőny mellett a frissességből adódó minőségelőny is hatványozottan jelentkezik. Szinte biztos, hogy az idei kísérleti, illetve limitált kiadású tételek nagyja ismét ezen kettő szegmens valamelyikét reprezentálja majd.

2. A hordóérleltek a fókuszban.

Látványosan emelkedik a hazai hordóérlelt sörkínálat az elmúlt pár évben, és ezzel párhuzamosan a termelési mennyiségből kivett hányad is emelkedik. A kevert kultúrás erjesztéssel karöltve egyértelműen a tápláléklánc csúcsát képviselő hordóérlelt szegmens azonban nem olcsó mulatság! A költségek emelkedése bizony keményen vámol a fogyasztói áron, de a helyzet az, hogy az import tételekhez képest még mindig jelentősen olcsóbbak a hazai főzetek, és a szakma is felnőtt a feladathoz. Kiváló hordóérlelt sörök születnek hazánkban, és a költségek csökkentésével (főleg a csomagolás terén) szélesebb fogyasztói körhöz is eljuttatható ez a termékcsoport. Az árszint egyébként is reprezentálja ezeknek a söröknek a különlegességét. Ne feledjük, az ilyen kimagasló hozzáadott értékkel bíró termékek kiválóan alkalmasak egy esemény fontosságát hangsúlyozni, így a megemelkedett ár elfogadhatóbban hat, mint mondjuk egy nagyüzemi locsolósör árának a két év alatti megduplázódása. Másrészről ezeknél a termékeknél az exportálás potenciálja is magas, de a nemzetközi logisztika nehézségei itt még okozhatnak meglepetéseket, szóval nem kockázat nélküli nagyobb hangsúlyt fektetni erre a termékkörre. Akárhogy is legyen, fogyasztói oldalról egy dolog szinte biztos: idén rekordmennyiségű, jobbnál jobb hazai hordóérlelt tételre lehet számítani!

3. Fellendül az érdeklődés a klasszikus stílusok iránt.

Az elmúlt években kvázi tényként kezelte a legtöbb kisüzemi szereplő, hogy a történelmi sörtípusok világában nincs túl nagy mozgástér. A klasszikus, földrajzi helyhez köthető tételek olcsón importálhatóak voltak, ráadásul egyes esetekben a több száz éves múltra és a felhalmozott tőkére támaszkodó sörfőzdék az árakat is lent tudták tartani, így nem volt reális piaci igény az újhullámos kisüzemi főzdék ilyen irányú projektjei iránt. Ez azonban változni látszik! Egyfelől a dráguló alapanyagárak és logisztikai költségek érintik a nagyobb külföldi főzdéket is. Drasztikusan drágultak a német valamint a cseh sörök is, ráadásul a szállítási költségek növekedése halmozottan érinti ezt az eddig (ár alapján legalábbis) középmezőnybe sorolható szegmenst. De a hazai nagyüzemi gyártók termékein is erősen érezhető az infláció hatása. A felső prémium szegmens is érintett az áremelkedésben, de nem ilyen szembetűnő mértékben. A nagyüzemi hazai és import sörök ára egy év alatt akár meg is duplázódhat. Ez azt eredményezheti, hogy a kraft főzdék számára is megnyíljon a letisztult, klasszikus stílusok pályája, ami egyébként az Egyesült Államokban már pár éve elkezdődött tendencia. A személyes véleményem az, hogy ez egy jó lehetőség volna a kicsit fejnehéz hazai sörszcénát diverzifikálni úgy, hogy nem a jelenlegi kiemelkedően jól menő típusok népszerűsége csorbulna. Épp ellenkezőleg, egy azokhoz hasonló, erős maggal rendelkező tábort építene fel maga köré, tehát összességében szélesítené a palettát. Gondoljunk bele, hogy egy nagyüzemi IPA és egy kisüzemi, könnyed Pale Ale között árban már nincs dupla szorzó, csak pár száz forint a különbség a négy decis korsók között! Már lehet érvelni amellett, hogy letisztult, könnyed, szakmailag kifogástalan és árban elérhető szinten tartott kisüzemi sörök akár komplett kerületekből szorítsák ki a nagyüzemi ale sörök többségét a csapokról, és persze ez vidéken is érvényes. Persze ehhez kimagasló minőségbiztosításra is szükség van!

4. Mi lesz a komlóval?

Furcsán hangzik talán a kérdés, hiszen nem hallani széles körben az egyik legfontosabb, söriparhoz kapcsolódó haszonnövényünk, a komló problémáiról. Pedig évről évre egyre nagyobb veszteségek érintik ezt a meglehetősen körülményesen termeszthető, betakarítható és feldolgozható növényt. Két nyárral ezelőtt a szlovénoknál voltak komoly problémák, illetve az ausztrál bozóttüzek is rosszul érintették az ottani termést. Tavaly nyáron a németeknél pusztítottak a viharok, amik kombinálva a száraz, forró napokkal a legnagyobb, Hallertau régióban vezettek jelentős károkhoz. A komló supply chain jelentősen érintett a globális klímaváltozás nyomán fellépő időjárási anomáliákban, és mivel a termesztés lokalizált, ezért jelenleg a feldolgozó infrastruktúra is jellemzően az. Ez kiszámíthatatlan alapanyag árakhoz vezethet, ami akár egy-egy sörtípust is letörölhet a pályáról. Szerencsére a kisüzemi sörfőzdék nagy előnye a rugalmasság és a kreativitás, biztos találunk megoldást a piaci igények kielégítésére, ha beüt a ménkű.

5. Változni fognak a fogyasztói szokások.

Nyakunkon az infláció, mind érezzük a súlyát a kasszánál állva, a számlákat vizsgálgatva. Természetes, hogy ilyenkor sokan keressük a diszkont megoldásokat. Vonzó az olcsónak mondható polc ár a nagyáruházakban, de felértékelődnek újra a mennyiségi kedvezménnyel dolgozó webshopok, és persze a sörfőzdék saját felületei is. Igaz lesz ez valószínűleg a sörfőzde specifikus csapházak látogatottságára nézve is, hiszen nem csak a frissesség, de a legolcsóbb ár is garantált.

Ezzel a jelenséggel párhuzamosan a hazai HoReCa szektor nehézségei egyre csak nőnek, idén biztosan látunk még nem várt bezárásokat, ellehetetlenült vállalkozásokat. Ezzel kapcsolatban reménykedjünk, hogy idén hamar tavaszodik, eljön a jó idő, és az önkormányzatok hajlandóak lesznek ismét megsegíteni a nehéz helyzetben lévő vendéglátós szektort és a Budapest karakteréhez hozzátartozó éjszakai életet.

Annyi bizonyos, hogy az idei év sok kihívás, de egyben lehetőség elé is állítja a hazai kisüzemi sör szektort; számíthatunk kellemes és szomorú meglepetésekre egyaránt.