Fenyős söreink története

Az első Drink the Christmas Tree 2019 karácsonyára készült el. A téma kifejezetten közel áll hozzám, hiszen én hoztam az ötletet a főzdébe, ráadásul azóta a szakdolgozatom is ebben a témában írom. Akkor már túl voltam kettő-három fenyővel ízesített házisör recepten, és a legfrissebb változatban láttak fantáziát Álmosék. Eldöntöttük, hogy csinálunk egy fenyős sört karácsonyra, ehhez azonban először le kellett tisztázzunk több kérdést is. Első körben a fenyő beszerzése került a figyelem középpontjába. Míg egy 20 literes főzethez elég volt az a pár fenyőág, amit kényelmesen levágtunk a kert végében, addig a pár ezer literhez már kilós mennyiség kellett! Meg kellett határozni azt is, hogyan használjuk fel az alapanyagot. Házilag kísérleteztem azzal, hogy csak a tűlevelek kerüljenek bele a forró sörlébe, ez azonban üzemi szinten elképesztően sok extra munkával járt volna, így maradt az ágak válogatása, és egészben felhasználása. Itt jegyezném meg, hogy mi nem a tavaszi friss hajtásokkal dolgozunk, hanem ősszel szüreteljük le az ezekből a hajtásokból kifejlődő, fiatal ágakat.

Miután találtunk megfelelő fenyőág forrást, jöttek a házi teszt főzetek. Két lehetséges irányt határoztunk meg; egy testesebb, félbarna-barna ale, vagy egy szárazabb pale ale közül választottuk az utóbbit. A receptet még finom hangoltuk az addigi tapasztalatok alapján, majd jött a főzés! A frissen szedett fenyőt még aznap átmostuk, majd ment is a forralóüstbe, a komló mellé. Itt le kell szögeznem, nem a miénk volt az első kisüzemi fenyős főzet itthon. Ellenben legjobb tudomásom szerint csak mi vesszük elő újra és újra ezt a ma már kevéssé ismert, de egy időben, és bizonyos földrajzi régiókban hagyományosnak mondott összetevőt.

Konkrétan ezüstfenyővel (Picea pungens) dolgozunk, de alapvetően a legtöbb lucféle fogyasztható. A konkrét fajtát azért választottam eredetileg, mert könnyen felismerhető, és van egy cimborám kertjében. Történelmi leírásokból tudjuk, hogy az észak-amerikai őslakosok ínséges időkben még a fa belső kérgét is elfogyasztották, de azt is, hogy az első telepesek a skorbut elkerülése végett a helyi lucfajták tűleveleiből készült teát fogyasztottak. Később a brit, majd az amerikai katonák fejadagjába is bekerültek különböző, fenyőből készült kivonatok és ale-ek. De nem kell ilyen messzire mennünk, hogy a fenyő fogyasztásának bizonyítékaira bukkanjunk! Európa északi részein a vikingek is fogyasztottak fenyő alapú italokat, és egyes régiókban a mai napig készülnek sörök különböző fajták felhasználásával. A finn sahti sör sokszor komló nélkül készül. Fő fűszere a lucfenyők rokona, a boróka aminek az ágait is előszeretettel adják a sörléhez, nem csak a bogyóit!

Hagyománya tehát van, de ez nem jelenti azt, hogy jelene is kell legyen. Hogy miért választottuk ezt a nem hétköznapi összetevőt karácsonyi söreinkhez? Persze, mert a fenyő karácsonyi hangulatot kelt, ez evidens. De nem csak erről van szó! A klasszikus amerikai ipák esetében láttuk megannyiszor, hogy a gyantás keserű milyen vonzó is tud lenni egy sörivó számára, és hát lássuk be, hogy nem csak bizonyos komlófajtáknak, de bizony a fenyőnek is fenyő íze és aromája van! Akkor meg már miért ne használhatnánk a pelletizált komlónál frissebb fenyőt céljaink eléréséhez?

Logikus? Nekem, nekünk az. Éppen ezért kísérletezünk az összetevők párosításával, a különböző sörtípusokkal, a fenyő felhasználásának módszereivel. Minden eddig megjelent fenyős tételünkre büszkék vagyunk, de még csak a téma felszínét karcolgatjuk. Igyekszünk minden évben valami csavart belevinni a receptbe, amitől még jobb, szerethetőbb sört kapunk. Hogy hova fog ez kifutni még nem látjuk, de egy biztos: a Drink the Christmas Tree egy igazán egyedi karácsonyi sörsorozat mind a Fehér Nyúl, mind a hazai kisüzemi sörfőzés szempontjából, és ha rajtunk múlik, még sok-sok fenyős tétellel találkozhattok az elkövetkező években!

Ezúton is köszönet a pionír hazai sörfőzőknek, és Greg Hughesnek, hogy megadták a kezdő löketet az én és a Fehér Nyúl fenyős kísérletezéseinek!