Hordóérlelt ötösfogat

A veterán fehérnyulasok már megszokhatták, hogy a hordóérlelt tételeink általában blokkokban, amolyan minisorozatként érkeznek. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy míg az általunk használt fahordók általában 190-225 liter közötti űrtartalommal rendelkeznek, addig a legkisebb erjesztőink is 1000 literesek. Amennyiben nem egy meglévő alapsörből készítünk hordóérlelt változatot, hanem egy dedikált, erre a célra szánt sört készítünk, akkor 4-5 hordót is megtöltünk vele legalább. Persze a különböző hordók másként viselkednek, és elképzelhető, hogy az érési idő hossza jelentősen eltér. De azért az azonos alapsörökre építő tételek esetében túl nagy eltérések nem szoktak előfordulni. A másik ok ennél egyszerűbb. Szeretjük, ha mindig van választékunk különböző profilú hordóérlelt sörökből. Így, ha nem is pontosan egyszerre készülnek el, összevárjuk a különböző tételeket, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerülnének.

Így tettünk a mostani öt sör esetében is. Két alapra építettünk, 3:2 arányban. Az egyik egy 13,3%-os Imperial Stout, ami a kezdeti 28,4°B cukortartalomnak köszönhetően rendkívül testes. A másik pedig egy búzabor, azaz Wheat Wine. Nem egy gyakori sörtípus, a Barley Wine részben búzamalátával készített alváltozata. A miénk 12,7%-os, 23,7°B eredeti extraktartalommal. Ez a laikusoknak nem valószínű, hogy egyből szemöldökvonásra adna okot, de a sörfőzésben jártasok már ennyiből tudhatják, hogy egy extrém tétellel van dolguk. Az alkoholtartalom, valamint a kezdeti és a végső cukortartalom között ugyanis szoros összefüggés van! Kiszámítható, hogy ehhez az alkoholtartalom-kezdeti extrakt arányhoz 2,2°B maradék cukortartalom párosul. Ez pilseni, vagy könnyed pale ale territórium. Egyáltalán nem gyakori, hogy ilyen magas alkoholtartalom mellett ennyire száraz is legyen egy sör. Node, nézzük meg a konkrét házasításokat!

Elsőként érkezett Uenuku, a rumos hordókban érlelt Imperial Stout. Ezt a tételt három részletben érleltük; egy Martinique rum hordó mellett két jamaicai rumos tölgyet is megtöltöttünk az alappal. Az eredmény a rumtól megszokott, enyhén fűszeres, kiegyensúlyozott, kellemes kortyérzetű, amolyan barátságos sör. A név pedig a maori kultúrából ered, Uenuku a szivárvány istensége. Akárcsak a szivárvány, a rum világa is sokszínű, így esett a választás pont rá.

Aztán itt van Tagaloa, a szamoák fő istenségéről elnevezett bourbon hordós sörünk. A testes, malátás alapból a kávés, étcsokoládés jegyek átütnek, de a rozsmaláta fűszeressége is megjelenik, keveredve a hordó tanninjaival és persze a bourbonre jellemző karamellás, égetett cukros ízjegyekkel. Komplex tétel, kíváncsian várjuk, hogyan érik tovább a tárolás alatt.

Az Imperial Stout sort pedig Mahuika zárja. A maori tűzistennőről elnevezett tétel izgalmas kombinációja a gabona alapú bourbon és a bor alapú brandy hordókból eredő zamatoknak. Talán úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy ad egy átmenetet az Uenuku és a Tagaloa között. A bourbonnek köszönhetően intenzívebb a párlatos, tanninos behatás, mint az Uenuku esetében, a brandy azonban lekerekíti az éles kontrasztokat, könnyedebbé téve az összképet.

Míg a három stout ”szokványosnak” is mondható, hiszen pontosan azt nyújtják, amire az adott tétel összetevőitől számíthatunk, addig a Wheat Wine-ok esetében ez koránt sincs így. Az extrém szárazság ugyanis nagyon izgalmas, de szokatlan alapot ad a hordóérlelésnek.

Nézzük meg először Kanaloát, az egyik ősi, hawaii tengeri istenséget. Sümegi Chardonnay boroshordókban érleltük az alapot, ami kiváló választás volt! Persze a búzabor elnevezésben a bor rész a magas alkoholtartalomra utal, és nem pedig arra, hogy köze lenne a szőlőhöz. Azonban az extrém száraz test, és az oxidatív érlelés során kialakult, komplex fehérboros jegyek a kész sört egészen szokatlan, de megnyerő irányba vitték el. Mélyebb elemzések helyett inkább csak annyit írnék róla, hogy egy igazi kuriózum. Kíváncsi kalandoroknak, kifinomult sörkóstolóknak bátran ajánlom!

Ezzel el is érkeztünk az ötödik, záró tételhez. Tawhiri a sorozat legexkluzívabb tagja, hiszen egy single barrel kiadásról van szó. A Kanaloáéval megegyező búzabor alapot egy tőzeges Tomintoul hordóban érleltük, ráadásul egy hogsheadben. A hogshead legtöbbször 250 literes, és úgy készül, hogy meglévő, amerikai tölgyfahordókat szétszednek, majd a dongákat kibővítik és úgy rakják össze az ”új” hordót, hogy nagyobb legyen az űrmérete.

A halvány testnek köszönhetően az intenzív whiskys jelleg ebben a sörben kifejezetten előtérbe kerül. Érezhető a párlat melegsége, a tőzeges füstösség és persze a fás jegyek is, miközben nem mondható szeszesnek az ital. A szénsavtartalom miatt több kóstoló is a whiskyszódához hasonlítja, és nem ok nélkül. Az élmény hasonló, azonban a sör erjedéséből származó zamatok, a háttérben meghúzódó malátásság elmélyíti ezt a nem mindennapi tételt. És persze, minthogy csak egy hordónyi készült belőle, ezért kifejezetten exkluzív tétel is; alig több, mint 300 can készült, és 100 liternyi csapra verhető keg.

Csak feltételezem, hogy mostanra elkapott a kedv végig kóstolni ezt a szelekciót. Jó hír, hogy a készlet erejéig ötös válogatáscsomagban is megvásárolhatod ezeket a tételeket. Kellemes kóstolást kívánok!