Egyutas vagy göngyöleg? A csapolt sörös keg II.

A fém kegekben egy lándzsának hívott fém cső köti össze a kivezető csatlakozást a hordó aljával, míg a hajtógáz (jellemzően szén-dioxid) egy szelepen keresztül jut be a hordó tetejének irányából. A hajtógáz közvetlenül érintkezik a sör felszínével, és amikor a csapot megnyitjuk, a gáz a lándzsán keresztül, a hordó alja felől préseli ki a sört. Az első műanyag hordók is ilyen technikát alkalmaztak, ám ennek komoly hátrányai vannak. Egyfelől a sör fénynek kitett (jellemzően barnított műanyagot használnak, mint a sörösüvegeknél, de ez nem ad tökéletes védelmet), másrészt kihagy egy elég komoly ziccert. A modern változatok (mint a KeyKeg vagy a Polykeg Pro w/bag) már egy belső zsákkal rendelkeznek. Ezt úgy kell elképzelni, mint a dobozos borok esetében a bag in box technológiát. Van egy gáz és fényzáró kompozit műanyag zsák a hordón belül, és ebbe töltik a sört. A gyárból aszeptikusan érkezik a hordó, így mosás nem szükséges, csak a csatlakozók fertőtlenítése. A hordó külső fala és a zsák közé préseljük a hajtógázt, ami így nem érintkezik közvetlenül a sörrel, így lehet akár sűrített levegő is. Normál hordóknál ez nagyon gyors oxidációhoz és egyben a sör romlásához vezetne, a zsákos műanyag kegek esetében azonban így olcsóbban és környezetkímélőbb módon tudjuk kihajtani a csapolt sört, és a veszteséget is minimálisra lehet csökkenteni. Negatívum természetesen a magasabb ár. Egy 30l-es hordó jelenleg 7000-10.000 forint között mozog, és ezt persze bele kell építeni az árba. A konkrét sörtől függően ez 10-20%-a a teljes vételárnak, ami végeredményében a korsó árában is jelentkezik. Ezért is van az, hogy belföldön általában csak import tételeknél találkozunk vele, vagy az új látványfőzdék esetében.

Node, felmerülhet a jogos kérdés: mi történik, ha kiürül egy ilyen hordó? Hova tovább? Az összes gyártó, mint általában a műanyagok esetében, nagy hangsúlyt fektet rá, hogy hangoztassa az újrahasznosítás lehetőségeit. Míg a hordók higiénikusan nem tölthetőek újra (bár „élelmes” magyar főzdék már próbálkoztak ezzel, de ezt csak iparági pletykák, szóbeszéd erősíti meg), de az élelmiszeripari tisztaságú műanyag az egyik legjobb nyersanyag, ha az újrahasznosítást nézzük. Ezekből a jellemzően új műanyagból készült elemekből lehet a legjobb minőségű, legerősebb műanyagokat újra gyártani. Azt azonban érdemes leszögezni, hogy a műanyag, ellentétben például az alumíniummal, az újrahasznosítás során károsodik, az anyagminőség romlik. Nem lehet körfolyamatról beszélni, maximum láncról, mindig szükség van friss, első gyártású alapanyagra. Éppen ezért érdemes az újrahasznosítás helyett az újra felhasználás irányába elmozdulni, főleg ha a használat végeztével még mindig lehetséges a beolvasztás. A témában úttörő, holland KeyKeg esetében például külön gyűjtőkonténereket telepítettek Hollandia szerte, ahova a használt kegeket tehették a vendéglátósok. Míg az élelmiszerrel érintkező felület, és a nyomásálló ház nem újrafelhasználható, mindenképpen beolvasztják, addig a fogantyú, a talprész kemény műanyaga strapabíró, és úgy kerültek kialakításra, hogy a már használt kegről könnyen leszerelhetőek és újra felhasználatóak legyenek. Ellenben ez a projekt nem kiterjedt, hazánkban például egyáltalán nem érhető el.

De persze az emberi kreativitásnak köszönhetően bőven láthatunk példát a hasznosításra! Több hazai kraft söröző is előszeretettel alkalmazza ezeket a hordókat ülőalkalmatosságként. De ha van bennünk egy kis barkács hajlam, tovább is lehet menni! Én például az erkélyem paradicsomkertjét alapoztam kikukázott műanyag kegekre. Fontos figyelmeztetés! A nyomás alatt álló hordókat mindennemű bontás, aprítás előtt feszteleníteni kell! Ezt különböző módokon is meg lehet tenni, de ha kedvet kapnál ilyesmihez, a legegyszerűbb, ha megkéred kedvenc kisüzemi söröződ személyzetét, hogy a fesztelenített keget ne kidobja, hanem adja oda neked.

De vissza a paradicsomokhoz! Egyre népszerűbb hobbi a kertészkedés, főleg az erkély tulajdonos városi populáció esetében. Magam is ilyen vagyok, és látva az elszálló élelmiszerárakat, úgy döntöttem, hogy magam is belekezdek a növénytermesztésbe. Aztán meglátva a különböző dézsák árait, hamar rájöttem, hogy komoly elköteleződés és terméshozam nélkül esélytelen költséghatékonyan termelni házilag. Rövid gondolkodás után jött a heuréka pillanat! Minek fizetne az ember több tízezer forintot pár műanyag dézsáért, amikor halomra állnak a kidobandó, újrahasznosítást váró műanyag kegek? Magamhoz vettem három 30l-es hordót, sniccert ragadtam és kezdetét is vette a kézműves szakkör! Nem egy bonyolult mutatvány, pár dolgot kell csak figyelembe venni:

A hordó legyen fesztelenítve! Ez az egyedüli, igazán fontos dolog, hiszen, ha esetleg később elrontunk egy vágást, és nem a megfelelő űrméretet kapjuk: na bumm, mehet a szelektívbe a műanyag, úgyis ingyen volt. Ha viszont nincs fesztelenítve az akár 3 bart is meghaladó túlnyomású hordó, amikor belevágjuk a kést; na bumm! Fegyveres körökben jár a mondás, hogy mindent úgy kezelünk, mintha töltve lenne, mert még a partvisnyél is elsülhet. Nos, a nyomásálló edényekre is pont ugyan ez igaz. Van olyan régi sörös cimborám, aki az első műanyag hordók megjelenésekor segített a kocsmárosnak a hordókat felvagdosni, hogy mehessenek a szelektívbe. Mindkettőjüknek új dolog volt ez, csak nekiálltak késsel felszeletelni. A felrobbanó hordó egy repesze a lábán találta el a srácot, végig hasítva a belső combját, izzasztóan közel az ütőérhez. Egészen el tudja rontani az ember napját, ha felrobbantja magát egy söröshordóval, szóval ezt minden áron kerüljük el! Fesztelenített állapotban a hordó oldalát könnyedén be kell tudni nyomni, ha ellenáll, túlnyomás alatt van!

A hordó szétbontása: Polykeg vagy KeyKeg, igazából mindegy: mindkettő duplafalú, valamilyen gyártói, nyomtatott fóliával a kettő réteg között. A növényekről sokat nem tudok, de egy biztos: fontos a vízelvezetés! Én ezt úgy oldom meg, hogy a keget a hengerpalást tetejénél vágom körbe. A tető részt megtartom, de kivágom belőle a belső zsákot a csatlakozásnál, ami mehet is újra hasznosításra. Ezek után adott ugye az álló keg, a maga két rétegű palástjával. A külső palást alul nyitott, éppen ezért van szükség a tetőre is. Első körben a tetőn található csatlakozó középső részét kell kiszedni, ez könnyen abszolválható feladat. Ezt a kis köralakú, 4 pöcökkel ellátott vackot megfordítva visszahelyezzük a nyílásba, így egy zárt félgömböt kapunk tulajdonképp. Ezt az egységet préseljük vissza a külső palástba, csatlakozóval lefele. Majd jön a belső palást, aminek az alja szintén félgömb, és zárt! Valamilyen úton módon (én forrasztópákával égettem) lyukasztgassuk ki ezt az elemet, hogy meglegyen a vízelvezetés. Zárásképp ezt a belső elemet kell még vissza préselni úgy, hogy legyen egy üres tér a lyukacsos „álfenék” és az edény valódi alja alatt. Voila, nagyjából 5 perc alatt kész is a környezetbarát, költségmentes cserép. Már csak azt kéne megoldani, hogy ne rohadjon ki, amit elültetsz, de ezen majd Bálint gazda segít!

Persze nem csak ez az egy megoldás játszik, számtalan lehetőséget lehet kitalálni az ilyen kegek újra használatára. Remélem ez a blogposzt nem csak informál, de meg is ihlet Téged arra, hogy a környezetedben található hulladékból valami hasznosat készíts. Felemelő élmény, ezt garantálom!